„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." (Kodály Zoltán, 1944)

 

Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. XII. 16. – Budapest, 1967. III. 6.) alsóbb tanulmányai elvégzése után 1900-ban iratkozott be magyar-német szakra a Pázmány Péter Tudományegyetemre, valamint az Országos Magyar Királyi zeneakadémia zeneszerző tanszakára. Doktori disszertációját a magyar népdal strófaszerkezetéről írta 1906-ban. Ugyanekkor ismerte meg Vikár Béla fonogram gyűjteményét, és ennek hatására döntötte el, hogy falura megy népdalokat gyűjteni. Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1907-ben a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-ban a zeneszerzés tanárává nevezték ki.

Kodaly Artikel 1

Kodály Zoltán otthonában. Fotó: MTI Archívum

Szinte a teljes magyar nyelvterületen végzett felbecsülhetetlen értékű népzenegyűjtő munkájával Kodály feltárta a nép által megőrzött gazdag hagyományt. A népdalgyűjtés-lejegyzés-rendszerezés terén iskolateremtő mesternek tekinthető. Nemzetközi rangját – csakúgy, mint Bartók Béla – az összehasonlító népzenetudomány terén végzett munkájával vívta ki.

Az I. világháború kitörése nemcsak műveinek nyugat-európai terjedését akadályozta meg, hanem a falusi gyűjtések folytatását is. Kodály ezért ismeretterjesztő és tudományos közleményeket írt szakfolyóiratok számára. 1923-ban írta meg a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust, melynek sikere nyomán Kodály Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. A harmincas években a nagyzenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban (Székelyfonó).

Kodaly Artikel 2

Kodály Aram Hacsaturján szovjet-örmény zeneszerzővel. Fotó: MTI Archívum

A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei belmissziónak” tekintett. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. 1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége az 1942-es évet Kodály-évvé nyilvánította. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta, 1946-49 között az MTA elnökeként dolgozott.

A II. világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Számos közéleti feladatot kapott: a Magyar Művészeti Tanács és Zeneművészek Szabad Szervezetének elnökévé választották, s kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatósági tanácsának elnökévé is. 1947-ben a Szovjetunióban, 1948-ban és 1949-ben pedig Nyugat-Európában járt. 1965-ben két hónapot töltött Amerikában. Kodály Zoltán 1967. március 6-án hunyt el Budapesten.

Kodaly Artikel 3

Kodály Zoltán gyermekkórust vezényel a Zeneakadémién, 1954-ben. Fotó: MTI Archívum

A kettős jubileum évében, 2017-ben Magyarországon Kodály-emlékév programsorozat emlékezik a művészről. A Collegium Hungaricum Berlinben ennek keretében 2017. október 27-én különleges koncertre várjuk a zenerajongókat.
Kodaly evfordulo logo hu