Elhunyt Kányádi Sándor

2018. június 20-án, életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth díjas erdélyi magyar költő, műfordító, drámaíró, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Halálával a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja távozott.

Kányádi Sándor. Fotó: Thaler Tamás

Kányádi Sándor a romániai Nagygalambfalván született 1929. május 10-én. A székelyudvarhelyi református kollégium elvégzése után a Római Katolikus Főgimnáziumban, majd a fémipari középiskolában tanult. Felsőfokú tanulmányait a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolán, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán végezte.

Első verse 1950-ben jelent meg a bukaresti Ifjúmunkás című kapban, Páskándi Géza biztatására. 1951-1952 között az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, majd rövid ideig az Utunk, illetve öt évig a Dolgozó Nő munkatársa. 1960-tól 1990-ig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Első kötete, az 1955-ben megjelent Virágzik a cseresznyefa óta rendszeresen publikált. Az 1990-es évektől foglalkozott az erdélyi jiddis népköltészettel; munkájának eredményét 1992-ben izraeli körúton mutatta be, majd 2010-ben kötetként is megjelentek. Több kötetben adta ki műfordításait, valamint drámáit. Gyermekíróként is nagy népszerűségre tett szert, több mint tucatnyi mesekönyve jelent meg.

Az 1960-es évektől tagja volt a Romániai Írószövetségnek, amelyből 1987-ben lépett ki, miután nem kapott útlevelet. 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-díjat kapott. 2000-ben Románia Csillaga érdemrenddel díjazták. 2014-ben a Nemzet Művészévé választották. 2017-ben Prima Primissima-díjjal tüntették ki. 

Rövid fohász

parlagon uram parlagon
ne végy munkába pihentess még
mint régen a szántóvetők
a búzaföldet pihentették

ugarnak hagyták parlagon
idő kell a szelíd csodákhoz
nem mindegy uram tudhatod
hogy utódom áld-e vagy átkoz 

Kányádi Sándor, 1991